1.rész-New York,megjöttünk! /Becca/

"A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik, elvégre a vér nem válik vízzé."

Rebecca Dallas

Reggel elég kómásan keltem.Mondjuk,nem tudom ki az,aki hajnali 5-kor friss és üde.De aki az,annak emelem a kalapomat.De térjünk is vissza a mai naphoz.Egy elég fontos esemény fog bekövetkezni ma.Szóval,a telefonom jelezte,hogy itt az ideje elhagyni a meleg ágyat.Anyáék tegnap előtt ismét elutaztak.Bár,ez már megszoktam.A kórházból is Cameron hozott haza.Persze,mert nekik a szeretet abból áll,hogy elém dobnak egy Iphone 6s-t vagy egy MacBook-ot.És ilyenkor jön az,hogy miért nem örülök neki?Hiszen a korombeli lányok ugrándoznának örömükben.De,hogy ha egy kicsi szeretet is kapnák tőlük,akkor ezt elcserélném bármire.Halkan felkeltem,hogy ne hallja meg senki,mire is készülünk.Még magam sem hiszem el,hogy ezt tesszük.Gondolatmenetemet a telefonom zavarta meg,ugyanis rezegni kezdett jelezve,hogy üzenetem jött.Abby írt,hogy ne menjek le,mert Cameron lent tollászkodik a konyhában.Gyorsan felöltöztem abba a ruhámba,amit még az este folyamán készítettem ki.Egy halvány sminket tettem föl magamra,majd a hajamat kifésülve,engedtem,hogy barna tincseim a vállamra omoljanak.Mielőtt lementem,leültem a zongora és elkezdtem Cameron egyik dalának a refrénjét.
-"Baby all I want is you In the middle of the night I've been thinking about you like Baby all I want is you To be one hundred I've been thinkin But I gotta say the truth"-kezdtem el énekelni.Hihetetlen,hogy itt akar hagyni.A szemem könnybe lábadt,és vissza emlékeztem azokra,amikor Ab és Cam veszekedett anyáékkal,én még pici voltam ezért mindig csak hallgatóztam.Nem mindig értettem miről van szó,de volt olyan,hogy hol Cameron,hol pedig Abby jött be sírva a szobámba.Ilyenkor,csak odamentem hozzájuk,és megöleltem őket.Gondolkodásomat ajtó csapódás zavarta.Letöröltem könnyeimet,majd vártam Abby jelzésére.Nem kellett sokat várnom,tíz másodperc múlva,már rezgett is a telefonom.Felkaptam a bőröndjeimet,és az egyik táskámat,majd indultam is lefelé.Abby,már korán reggel is sürgött forgott a konyhában.Az illatok alapján,ez tojás rántotta.Lültem,majd gyorsan megettem az egészet.Már éppen indultunk is volna,de megláttam egy levelet.A kezembe kaptam,majd felnyitottam.Elkezdtem olvasni.
-"Becca és Abs"-fordult hozzám Abby.
-"Elmentem. New Yorkba Ashley-vel. Nem hiányoljatok, mert nem fogok vissza jönni. Abby vigyázz a húgodra. Ne hagyd, hogy bármi rosszat csináljon. Ne veszekedjetek anyáékkal, nem éri meg! Cameron."-fejeztem,be az olvasást könnybe lábadt szemmel.Remélem Abby nem vette észre.Sohasem szerettem előtte sírni.
-Alapesetben megölném ezért a tettért, de most megyünk vele, így nem teszem meg-mondta Abs,majd fogtunk egy taxit,majd elindultunk a reptér felé.
-Hát,itt vagyunk!-sóhajtottam,miközben átmentünk az első kapun.
-Merre is kell menni?-kérdezte,de abban a szent minutumban belökött egy bokorba,ő pedig bele bújt a táskájába.Pár perc,múlva pedig kisegített a bokorból.
-Gyere már!-kiáltott.
-Te megőrültél?-kérdeztem a leveleket lesöpörve a ruhámról.
-Már régen,de amúgy,az előbb ment el Cam és Ashley.-nevetett.
-Értem,gyere!-ragadtam karon.A jegyemet nézve,kerestem a helyünket,mivel én mentem elöl.Ám ahogy megpillantottam,hogy hol is ülünk,lefagytam.
-Mi van?-kérdezte.
-Ide szól a jegyünk!-mutattam a Cameron melletti székékre.
-Ti meg mi a francot kerestek itt?- állt fel Cameron,de nem kezdett el ordítani,inkább közelebb állt Abbyhez,engem kiszorítva onnan.
-Cameron, nyugi!-próbálkozott Abby.
-Nem, nem leszek nyugodt, amíg el nem mondod, hogy hogyan kerültetek ide!-vonta kérdőre Abbyt.
-Meghallottam, hogy Ashley-vel beszélsz arról, hogy elutaztok és én is vettem jegyet a repülőre. Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy ilyet tenni. Becca még,és én is csak 18 vagyok!Nem tudtam volna felnevelni!-kiabált halkan Ab.
- És az a megoldás, hogy titokban utánunk jöttök?-felvonva a szemöldökét kérdezte.
- Miért mit kellett volna tennem? Elmondani neked, hogy nem akarom, hogy elmenj?-hitetlenkedett Abby.
- Például!-mondta kicsit hangosabban Cam.
- És?Úgyis elmentél volna. Lakást vettél New Yorkban! Nem adtad volna csak úgy el! Elmentél volna és hagytad volna, hogy egyedül neveljem fel Beccát-érvelt Abs.
- Kérlek ne csináljatok még egy ilyen baromságot!-ölelt meg minket.Megenyhült és elfogadta, hogy együtt fogunk lakni New Yorkban.- Legközelebb szólj ha valami baromságot akarsz csinálni!-
mosolygott.
-Oké!-ölelte meg Abby.Persze.Én megint ki maradtam.Cam mindig is többet foglalkozott Abbyvel,mint velem.Igen,én vagyok az a kis pisis húga.Vele felmert tenni képet a közösségi oldalaira.Rólam meg nem mondd semmit.Szégyell?Nem tudom.Szomorúan foglaltam helyet az ablak mellett.Mellettem Abby ült,ő utána Cameron majd végül Ashley helyezkedett el.Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm,majd selfieztem egyet.Igen,ez nem maradhatott ki.

beccadallas:Watch New York Rebecca Dallas arrive soon! #go #newyork #soon

Bekapcsoltam a telefonomon a zenét,amin az első Shawn Mendes és Camil Cabello száma volt.Igen,imádom ezt a számot.Nem tehetek semmit ellene,elkezdtem énekelni.Persze halkan,ezért csak a mellettem ülő Abby figyelt fel éneklésemre.

-Tök szép hangod van!-mosolygott rám,miután levettem a fülesem.

-Aha...Jó is lenne-nevettem ki.

-Na én alszok!-helyezkedett el kényelmesen.Ab pár perc múlva már aludta is az igazak álmát,Cam és Ashley pedig beszélgettek.Ilyenkor van az az érzésem,hogy rettenetesen egyedül vagyok,és nekem csak Abby van.A többi 11 órát zene hallgatással és alvással töltöttem.Ahogy oda értünk,én majd ki ugrottam a bőrömből.Mivel időeltolódás van,ezért az ottani idő szerint reggel 8-kor értünk oda.Leszállva a repülőről egészen a kijáratig húztuk bőröndjeinket.

-Na!Mivel Beccáért én felelek,ezért most elviszem az új sulijába beiratkozni.Ti pedig vigyétek fel a cuccokat.Itt a kulcs!-dobta oda nekik a kulcsot,majd ők elmentek.

-Nemár Cam!Nem lehetne holnap beiratkozni?-kérleltem,ugyanis haragudtam a bátyámra,és semmi kedvem nem volt vele egy légtérben lenni.

-Nem-majd elkezdett telefonálni.Pár perc múlva,egy kocsi állt meg előttünk.Ki szállt belőle egy számomra ismeretlen srác,és átadta Cameronnak a kulcsot.Rohadtul nem volt kedvem ehhez az egész úthoz.Unottan beszálltam a kocsiba.Elindult a motor,én meg csak előre felé néztem.Úgy látszik,ez Cameronnak is feltűnt,ugyanis hozzám szólt.

-Elmondanád,hogy még is mi a bajod?-kérdezte.

-Semmi-hazudtam.

-Becca,a bátyád vagyok.Nekem nem tudsz hazudni!-próbált kedves lenni.

-Tudod mit,te vagy a bajom!Elegem van abból,hogy én vagyok a pisis kis húgod.Igen.Lehet,hogy nem vagyok olyan,mint Abby.Ő kifinomult,mindig mosolyog,én pedig még mindig hiszek abban,hogy egy katica bogár mentett meg.Lehet!De már elegem van!-folyt le egy könny csepp az arcomon.Pár percre el gondolkozott majd félre állt és megölelt.Először nem engedtem neki,de végül,bele fúrtam az arcom a vállára,és kitört belőlem a zokogás.Így voltunk pár percig.

-Miért nem ezzel kezdted?Nem vagy a pisis kishúgom,csak féltelek. Abby tud már magára vigyázni,ő mindig is komoly volt.De őt ezért szeretem.Téged meg azért,mert ilyen szeleburdi vagy,mert még hiszel a csodákban és még álmodozó vagy.Jó?-kérdezte.

-De Abs-et felvállaltad!Tettél vele fel képet,engem pedig meg sem kérdeztél!-könnyeztem még mindig.

-Mert nem akartam,hogy téged a suliban úgy ismerjenek meg mint Cameron Dallas húga-nézett a szemembe.

-És Abbyt?-hitetlenkedtem.

-Abbyt akkor már ott ismerték.Figyelj!Kiengesztelésül,ma egy egész napot együtt töltünk.Rendben?-mosolygott.

-Igen!De ugye akkor nem kell most beiratkozni?-próbálkoztam be.

-Becca!Bemutatkozol az osztályodnak,és elkéred a a tankönyveket rendben?-kérdezte,mire bólintottam.Csak én vagyok olyan szerencsétlen,hogy a régi sulimban Szeptember,Október és November volt a szünet.Most kiderült,hogy itt is így van!Juhú!
-Cam!Nem akarok megint én lenni az "új stréber ,aki mindenkinek megcsinálja a leckéjét"lány!A volt sulimban is ez volt.Ráadásul,ez egy össze szokott osztály!Mi lesz,ha kiutálnak?-aggodalmaskodtam.
-Figyelj!Nyugi.Egy szavadba kerül,és megverem az összeset!-mosolygott.
-Szavadon foglak Dallas!-Pár perc múlva megérkeztünk a sulimhoz.Wow!Ez volt az első ami megfordult a fejemben,ugyanis ez az iskola kétszer akkora,mint a Londonim.
-Mehetünk?-nyitotta ki az ajtóm Cam.Természetesen akkor jöttünk,amikor becsöngettek,hogy még véletlenül se támadják le Cameront.Beléptünk a hatalmas épületbe.Pár diák még lézengett a folyosón és nem volt rajtuk egyen ruha.Ez az!A régi sulimban volt egyenruhánk,és úgy utáltam,mint a szart.De viszont itt nincs!
-Ez az!-mondtam kicsit hangosabban.
-Minek örülsz?-nevetett.
-Nincsen egyenruha érted?Ez kész csoda!-örvendeztem.
-Jól van nyugi!Én el megyek az igazgatóhoz,te menj a 33-as terembe,és majd bejövök,ha jöhetsz-tudatta velem a menetet.
-Ezt direkt csinálod?-vágtam sértett arcot,mire ő nevetett én pedig elindultam a 33-as teremhez.Pár perc után meg is találtam.Nagy levegőt vettem az ajtó előtt,majd bekopogtam.A következő pillanatban egy barna hajú,nálam egy háromnegyed fejjel fiú nyitott ajtót.
-Hát te meg ki vagy?-köszöntött roppant modortalanul.
-Az új osztálytársad baromarc-vágtam vissza.
-Úúú-halottam az osztályt.
-Szeretem a Vadmacskákat-röhögött.
-Húzz a francba!-mondtam.
-Leondre,leülne a helyére?-ült le ezek szerint Leondre.-Te pedig kedveském,gyere beljebb!-léptem be az ajtón.Ahogy látom ének óra van.De ez legalább egy jó óra.-Kedves osztály,ő sz új osztálytársatok Rebecca Dallas.Én az osztályfőnök és egyben ének tanár vagyok,Mrs.White.És ha már itt vagyunk.Énekelnél nekünk valamit?Mindenkivel így szoktam kezdeni!-mondta.
-Muszáj lesz tanárnő?-kérdeztem.
-Igen.Ha jól énekelsz,meghallgatunk az egyik osztálytársaddal-mondta-Mit szeretnél énekelni?-egy kicsit gondolkodtam,majd beírtam a gépbe,hogy Beyoncé I Was Here Karaoke.Ez egy nagyon szép szám,ezért választottam ezt.Mondjuk az is igaz,hogy rettenetesen nehéz is.És a következő pillanatban felcsendült a zene,én pedig énekelni kezdtem.
-"I wanna leave my footprints on the sands of time,Know there was something that, meant something that I left behind,When I leave this world, I'll leave no regrets,Leave something to remember, so they won't forget I was here,I lived, I loved,I was here,I did, I've done everything that I wanted,And it was more than I thought it would be"-kezdtem el énekelni.Hirtelen nem érdekelt az,mit gondol az osztály,csak én és a zene voltam.A magas hangokat simán bírtam,pedig a zuhany alatt nem mindig sikerült.Mikor befejeztem a számot,nagy levegőt vettem és meghajoltam.Az osztály megtapsolt,majd a tanárnő megszólalt.
-Drágám,ettől féltél?Gyönyörű hangod van!
-Köszönöm tanárnő!
-Most meghallgatlak az egyik osztálytársaddal!Hm...Ki is legyen az...Á!-bökött rá valakire-Leondre gyere csak ki!-hívta ki Mrs.White.
-Ez tud énekelni?-hitetlenkedtem.
-Rappel-válaszolta a tanárnő.
-És az mióta ének?-még mindig nem vágtam az egészet.
-Ez egy zene tagozatos osztály.Itt minden ami a zene körhöz tartozik az jó-mosolygott a tanárnő.
-Amúgy nem ismersz?-kérdezte Leondre.
-De most,hogy mondod,láttalak már az állatkertben.A majmoknál,bár lehet,hogy azok páviánok voltak-mosolyogtam gúnyosan.
-Nem,ő egy híres banda tagja.D mindegy is.Énekeljétek el Rihanna és Eminem számát a Monsterset.-azzal elindították a zenét.El kezdtem énekelni,ám kopogtak.Nem zavartattam magam,tovább énekeltem.A tanárnő kinyitotta az ajtót és belépett rajta Cameron.Pár embernek felcsillant a szeme,de Cameron nem is figyelt rájuk.Egyenesen rám szegezte a tekintetét.Miután befejeztük Cam tapsolt és mosolygott.Engem nem érdekelt,hogy az osztályom tapsolt.Jobban örülök annak ha a testvéreim büszkék rám,mint mondjuk ha Obama.
-Köszönjük.Tanárnő nekem most mennem kell,ma csak beiratkozni jöttem.-köszöntem el.
-Rendben.Vigyázz a hangodra!-azzal elhagytuk Cameronnal a termet.
-Direkt csináltad?-kérdeztem miután már messzebb voltam.
-Talán...És hogy jössz ki az osztálytársaiddal?
-Ne is mondd...Eddig csak eggyel beszéltem,de az olyan nagyképű,hogy már most a falra mászok tőle-húztam el a számat.
-Jaj,Te!Egy kis kaja megnyugtat?-nevetett.
-Az mindig-azzal elindultunk,a közeli étterembe.Beültünk,majd jött a pincér és felvette a rendelésük.Én egy Fanta citromot kértem,palacsintával,míg Cameron kólát,és ugyanúgy egy palacsintát evett.Kihozták a rendelésünket,majd elkezdtünk enni.Miután befejeztük,elindultunk kifelé.
-Mit csinálunk ma?-tudakoltam.
-Úgy gondoltam,először elmegyünk moziba,majd elmegyünk a vidámparkban,majd kábé négy körül haza indulunk.
-Hm...Ez jól hangzik.De!Én választom ki,mit nézünk!-nevettem,majd beszálltunk a kocsiba,és elindultunk a mozi felé.10 percig válogattam,hogy melyik filmet nézzük,majd végül az új Sci.fi filmre esett a döntésem.
-Hűséges-mondtam.
-Rendben,akkor 2 jegyet szeretnék a Hűségesre!-azzal kiadták a jegyünket.Vettünk egy nachost és egy popcornt.A film nagyon jó volt,én esküszöm,hogy beleszerettem Theo Jamesbe.Az a pasi..
*-*Elindultunk a vidámparkba.Felültünk mindenre,kipróbáltunk mindent.Úgyérzem,ez a mai nap közelebb hozott a bátyámhoz.Életemben nem nevettem annyit,mint ma.Vettünk Abbynak és Ashlynek ajándékot.Vissza térve Cameronhoz.Tudom már,hogy szeret,és nagyon örülök neki,hogy ezt a mai napot.Haza értünk,át adtuk az ajándékot,majd leültünk enni.A kedvencem volt!Spagetti!!!Szépen ettünk,míg Ashley megszólalt.
-Szeretnék bejelenteni valamit...Ezt csak Abby tudja,de ő is ma tudta meg.Cam!Egy gyermeket hordok a szívem alatt.Pontosabban a te gyerekedet!-Cameron szájában egy pillanatra megállt a Spagetti,majd kiköpte és oda ment felkapta Ashleyt és megpörgette.Úgy érzem igazi család lettünk.Most van családom.Nem anyáék,hanem ők.Rettenetesen szeretem őket.