1.rész- New York, megjöttünk! /Abby/

Reggel háromnegyed ötkor fel is tudtam kelni. Cameron a konyhában tevékenykedett, így

nem tudtam sehova sem osonni. Írtam Beccának, hogy mi van vele.

Abby üzenete: Sziaa. Felkeltél?
Becca üzenete: Szia. Igen, felkeltem, most öltözök. Kimehetek a konyhába?
Abby üzenete: Ne! Cameron kint van, de mindjárt indulnia kell.



Becca üzenete: Jó. Na megyek, mert még sminkelnem is kell. Ha Cameron elment, írj!
Abby üzenete: Jó.
Halkan felkeltem és felvettem az a ruhát, amit már tegnap este kikészítettem. Feldobtam magamra egy kis sminket is, hogy ne nézzek úgy mint egy zombi. Öt óra után pár perccel Cameron elment. Írtam Beccának, hogy előjöhet. Gyorsan bekaptunk egy kis tojásrántottát, majd elindultunk volna, ha Becca kezébe nem kap egy levelet.
- " Becca és Abs!- erre a mondatra hátra fordultam én is , az olvasó húgomhoz.
- " Elmentem. New Yorkba Ashley-vel. Nem hiányoljatok, mert nem fogok vissza jönni. Abby vigyázz a húgodra. Ne hagyd, hogy bármi rosszat csináljon. Ne veszekedjetek anyáékkal, nem éri meg! Cameron."
- Alapesetben megölném ezért a tettért, de most megyünk vele, így nem teszem meg.
Fogtunk egy taxit és elszáguldottunk a reptérre, ahonnan indul a gépünk. Mindent rendben elintéztünk, átmentünk minden kapun, egyszer majdnem össze találkoztunk Cameronnal és Ashley-vel, de Beccát belöktem egy bokorba és így nem buktunk le.
- Gyere már!- nyaggattam Beccát, mert nagyon nem akart felkelni a helyéről. Aztán végre felkelt és felszállhattunk a gépre. Becca ment elől és kereste a helyünket, de egyszercsak megtorpant.
- Mi van?
- Ide szól a helyünk.- mutatott Ashley és Cameron melletti székekre.
- Ti meg mi a francot kerestek itt?- állt fel Cameron, de nem kezdett el ordítani, mert azzal felkeltette volna magára a figyelmet és akkor már nem lenne nyugalma.
- Cameron, nyugi!
- Nem, nem leszek nyugodt, amíg el nem mondjátok, hogy hogy kerültök ide.
- Meghallottam, hogy Ashley-vel beszélsz arról, hogy elutaztok és én is vettem jegyet a repülőre. Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy ilyet tenni. Becca még gyerek és én is az vagyok! Nem tudtam volna felnevelni!
- És az a megoldás, hogy titokban utánunk jöttök?
- Miért mit kellett volna tennem? Elmondani neked, hogy nem akarom, hogy elmenj?
- Például!
- És? Úgyis elmentél volna. Lakást vettél New Yorkban! Nem adtad volna csak úgy el! Elmentél volna és hagytad volna, hogy egyedül neveljem fel Beccát.
- Kérlek ne csináljatok még egy ilyen baromságot!- kelt fel és ölelt meg minket. Megenyhült és elfogadta, hogy együtt fogunk lakni New Yorkban.- És legközelebb szólj ha valami baromságot akarsz csinálni!- mosolyogott.
- Oké!- öleltem meg.
- Kérem utasainkat foglalják el helyüket és kapcsolódjanak be, mert felszállunk.
Leültünk Cameronék mellé, bekapcsolódtunk. Az út tizenegy óra volt. Sokat aludtunk, meg zenét hallgattunk. Na igen, és a szelfizés sem maradhatott ki.

@Abby_Dallas:  My best Sister!
@beccadallas

@beccadallas: Idiots! @Abby_Dallas

Mikor másnap reggel nyolckor szállt le a gépünk New York leghíresebb repterén. Cameron elment Beccával beiratkozni egy gimnáziumba, nekünk meg adott egy kulcsot, hogy vigyük haza a cuccokat, meg paklojunk ki, nézzünk körül, meg csináljunk ebédet.
Ash-sel tanácstalanul néztünk egymásra, de megoldottuk. Nagy nehezen fogtunk egy taxit, bedobáltuk a holmijainkat és elvitettük magunkat az új lakásunkhoz.
Ashleyvel felváltva  vittük fel a tíz bőröndöt. Éppen az utolsó négy darabbal mentünk fel a lépcsőn, amikor Ash megállt.
- Jól vagy?- kérdeztem aggódva, látva, hogy milyen fehér az arca.
- Persze, csak tudod... Nem akartam elmondani, meg még Cameron sem tudja, de... Terhes vagyok.
- Úristen! - kaptam boldogan a számhoz a kezem.- Várj. Ülj le, mindjárt vissza jövök azért a két bőröndért.
- Köszönöm.
Gyorsan felcipeltem a bőröndöket, és amikor vissza mentem Ashley-hez, már sokkal jobb színe volt.
Felvittem helyette a két bőröndöt, és amikor beléptünk a lakásba nagyon elámultam.
- Ez... Valami csodaszép!- fordultam körbe.
- Nekem is nagyon tetszett, a neten.
- Ülj le, én elkezdem az ebédet.
- Én is segítek.
Spagettit kezdtünk el csinálni. Már éppen terítettünk, amikor Becca hívott.
- Szia. Mikor jöttök?- kérdeztem.
- Ne várjatok minket! Bátyás napot tartunk. Egyetek nyugodtan.
- Hát jó.- köszöntem el Beccáttól.
-Ketten leszünk ma!- fordultam a konyhában tevékenykedő Ashley-hez.
- Hogy hogy?
- Ezek ketten bátyás-húgos napot tartanak és csak este jönnek haza.
- Hát oké.- nagyon jól kijövök Ash-sel. Bármit elmondok neki, nem mondja rovább senkinek, még Camnek sem. Miután megebédeltünk alaposan megnéztük a lakás minden szegletét.
- Ohó.- fordultam meg a szobámban.
- Szép. Kifejezetten a te stílusod.
- De mondd csak Ash. Ha eredetileg ketten jöttetek volna, akkor nekem mégis, hogy van itt szobám?
- Cameron úgy tervezte, hogy ha nagyon nem bírjátok, akkor ide jöhettek.
- Ahha.
- Figyelj, elmegyek, lepihenek. Ha esetleg elalszok és Beccáék megjönnek, akkor nyiss ajtót kérlek.
- Persze.
Ash kiment, én pedig egyedül maradtam az új szobámban. Kimentem az erkélyre, mert mindenképpen látni akartam a kilátást . Valami csodálatos volt. Nem bírtam ki, hogy ne készítsek egy képet Instagramra.
Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy befestem a hajam, ilyen lemosható hajfestékkel. Kidobáltam a kellékeket a fürdőnebe és egy fél óra alatt meg is csináltam a hajam. Természetesen nem maradhatott ki a szelfi sem, ami ment egyből az Instára.

Abby_Dallas:  Love Yourself. @beccadallas

Átöltöztem, megigazáitottam a hajam, telóm a zsebembe tettem, felhúztam egy nyári cipőt és már indulhattam is. Beszóltam Ashley-nek, aki tévézett, hogy elemgyek egy kicsit sétálni, hisz' csak négy óra múlott.
- Persze, menj csak, de vigyázz magadra.
- Persze.- nyitottam ki a bejárati ajtót.
Lementem a lépcsőn, és kiléptem a fülledt nyári melegbe.
Végig sétáltam egy forgalmas utcán, majd befordultam egy óriási parkba. Annyira nyugodt volt. Egyáltalán nem hasonlított New York nyüzsgő utcáihoz, távol állt a rohanástól, az illetlen emberektől, és mindetől ami New Yorkhoz kapcsolható.
Nyugodtan sétáltam, amikor valaki nekem jött, így kiesett az Iphone 5s-em a zsebemből. Csodálatos! Ekkora barmokat. Lehajoltam a telóm ért, hál' istennek nem lett semmi baja.
- Bocs. Nem akartam.
Felnéztem és előttem állt ő... Hogy ki? Maga Charlie Lenehan.
- Nem... Semmi gond...- hebegtem.
- Nézdd. Igen én vagyok az. De ne kezdj el sikítva rohangálni.
- Miért tenném?- váltottam stílust. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy én is egy éretlen sikongató tini vagyok, amikor elmúltam tizennyolc.
- Mert. Én vagyok Charlie Lenahan.
- Szia. Abby Dallas.
- Szép neved van.
- Köszönöm.
- Hogyhogy nem kezdtél el sikítozni?
- Tudom, hogy milyen szar lehet, olyan embernek lenni, hogy nem sétálhatsz nyugodtan az utcán. Szar, hogy nem mutatkozhatsz be az embereknek, mert tudják ki vagy.
- Te honnan tudsz ilyeneket?
- Cameron Dallas a bátyám. És amikor megtudta az osztályom, meg az emberek a környezetemben, nem volt egy perc nyugtom sem. Én voltam a középpontban.
Ekkor vettem csak észre, hogy én éppen Charlie Lenehannel sétálok egy parkban. Hűha.
- Vársz valakire?- még mielőtt válaszolhatott volna, egy szőke lány ugrott visongva a nyakába. Na ne már! Pedig én.. Áh hagyjuk. Tök megkedveltem Charlie-t ezalatt a fél óra alatt, erre most kiderül, hogy barátnője van? Ráadásul egy szőke agyon sminkelt, magassarkúban tipegős, tipikusan egy hírességre rászállós lány.
- Bocs.- mondtam és el akartam menni, de Charlie a kezembe nyomott egy papírt. Meg fordultam és elindultam. Közben szét hajtottam a papírfecnit.
Benne volt a telefonszäma, a Facbookja, a Snapchat neve, de még az Insta elérhetősége is rajta volt. Majdnem dobtam egy hátast. Charlie Lenehan csak úgy odaadta az elérhetőségeit. Nem értem. Nagy boldogságomban feltettem egy szelfit Instára, majd haza indultam.

Ab_Horan: You is my secret!😊

- Hahó!-  nyitottam ki a bejárati ajtót.
Ash békésen aludt a kanapén, úgyhogy halkan felosontam a szobámba. Elővettem a papírfecnit a zsebemből. Bejelöltem Charlie-t Facebookon, Instán, Snapchaten, plusz még a telefonszámát is beírtam a telómba.
Mivel meg akartam halni az unalomtól, kiültem az erkélyemre , bedugtam a fülembe a fülhallgatót és miközben hallgattam a zenét, különböző egyetemeket nézegettem, mert már aktuális beiratkoznom valahova.
Találtam egy nagyon szimpatikus  egyetemet, a North Coast University. Piros téglaépület, otthonos berendezés. Nagyon tetszett.
Épp Shawn Mendes egyik számát hallgattam, amikor érekzett egy értesítésem. Charlie vissza igazolt Facebookon, meg a többi közösségin is.
- Szia.- jött ki az erkélyre visongva Becca. Kivettem a fülhallgatót a fülemből. Beszélgettünk egy kicsit, aztán lementünk enni. Becca majd' kiugrott a bőréből, mikor meg tudta, hogy mi a vacsora.
Szépen ettünk, amikor Ash letette a villát.
Szeretnék bejelenteni valamit...- kezdte.- Ezt csak Abby tudja,de ő is ma tudta meg.Cam!Egy gyermeket hordok a szívem alatt.Pontosabban a te gyerekedet!-rápillantottam Camre, aki egy pillanatig felfogta a történteket, kiköpte a kaját a szájából, felkapta Ashley-t és megpörgette.
Cameron annyira boldognak látszott, mint életében még talán soha. Könnyek szöktek a szemembe. Életemben először éreztem azt, hogy igenis tartozom valahova, igenis van csládom. Abban a pillanatban örültem a legjobban annak, hogy elszöktem otthonról.